Harmadik fejezet.

Régi, de még mindig cuki*-*

Sziasztook:)

Ez a rész most rövid lett, de nem volt időm géphez ülni:| Hétvégén hozok egy sokkal hosszabb részt!:D

’ Ám a csendet az ajtó nyikorgása zavarta meg. ’

Zavartan kaptuk fejünket a zaj forrása felé, ám az ajtóban csak egy sötét alakot pillantottunk meg.
- Hát ti kik vagytok? – kérdezte tőlünk az árny. Louis rám nézett, erősen megfogta a csuklóm, és csak ennyit tudott kipréselni a torkán: FUTÁS!
Felálltunk a kanapéról és eszeveszett futásba kezdtünk. Nem néztük merre, csak előre. Amikor már biztosra vettük, hogy nem lát megálltunk. Ijedten vettem észre, hogy az erdőben vagyunk. Semerre nem volt egy kis út, vagy egy kis beszűrődő fény, ami jelezte volna, hogy ott még van élet.

- Louis. Hol vagyunk?
- Fogalmam sincs.
- Én félek.. – mondtam, és fejem a mellkasába fúrtam. Nyugtatásként a hátam simogatta.
- Amíg itt vagyok nem eshet bajod!
- Szeretlek! – rövid csókot leheltem ajkaira, majd megfogta a kezem.

Zsebemből előhalásztam a telefonom. Szerencsére ( remélem érzitek az iróniát:D.. ) nem volt térerő. Bizonytalanul de elindultunk az egyik irányba. Már negyed órája sétálhattunk, amikor megláttunk egy ösvényt. Természetesen azon folytattuk utunkat. 
Már egy ideje gyalogolhattunk, amikor a mellettünk elsuhanó fákat felváltották az autók. Most Lou vette elő telefonját. Most már bezzeg volt térerő. Rögtön tárcsázta is egyik ismerősét, és segítséget kért tőle.
Pár perc múlva egy kisbusz lassított le mellettünk. Az ablakon kihajolt egy kb. velünk egyidős gyerek.
- Haveer! Ne tudd meg mióta keresünk! – ordította Louhoz fordulva a srác.
- Fontos dolgom volt.
- Azt látom. - vigyorgott rám idiótán a fiú. - Szia, Harry vagyok. Louis bandatársa és legjobb haverja vagyok. – nyújtotta felém barátságosan kezét.
- Szia. Melinda vagyok. – fogadtam el karnyjújtását.
- Áááh. Szóval te vagy répahaverunk barátnője?
- Én lennék.
- Jöttök, vagy itt éjszakáztok? – hajolt ki egy másik srác is az ablakon.
- Megyünk. – a barátom karon fogott és felhúzott a járműre.

Út közben nem beszéltünk sokat, így elég lassan telt az út. Louisék házánál álltunk meg. Mindenki kiszállt ( már ha azt lehet kiszállásnak nevezni, hogy úgy lökték ki egymást.. ) és bementünk a házba. Levettük a cipőnket és a nappaliba mentünk tv-zni.
- Unatkozooom. – terült el a kanapén a szöszi, akit azt hiszem Niall-nek hívnak.
- Csináljunk valamit. – fetrengett a földön.. Liam?..
- Felelsz vagy mersz? Az ismerkedésnek is jó.. – vetette fel az ötletet Harry.
- Okéé. – jött az egyhangú válasz.

Louis kiszaladt a konyhába és egy üres üveg társaságában tért vissza. A földön kör formában ültünk le. Én Louis és Zayn közé kerültem. Mivel Harry ajánlotta a játékot, így ő kezdett. Az üveg Zaynen állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Mit gondolsz Melindáról? – erre a kérdésre Harry csak egy szúrós pillantást kapott Louistól.
- Aranyos lánynak tűnik, és nagyon szép. – most már ezt is tudom. Az áldozat ( jelen esetben Zayn ) pörgetett. Hát persze, hogy rajtam állt meg az üveg..
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Mióta vagy együtt Tommo-val?
- Több, mint 3 hónapja.
- Az nem is olyan kevés..
- Hát nem. – vigyorogtam büszkén, majd Louhoz bújtam, aki a hajamra adott egy puszit.

Én pörgettem. Harryre mutatott az üveg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Alsógatyában táncolj az asztal tetején.
Több se kellet, lekapta magáról a felesleges ruhadarabokat és felpattant az asztalra. Szexizett egy pár percig, majd pörgetett. Louison volt a sor.
- Drága, drága Tomlinson. Felelsz vagy mersz?
- Merek. – húzta ki magát.

Harry kiment a konyhába. Jó sokáig volt a konyhában, ahonnan csak csörömpölés és szitkozódás hallatszott. Mikor máár csend volt, egy tejszínhabos flakonnal jött vissza.
- Vetkőzz!
Erre a mondatra csak értelmetlen pillantásokat kapott.
- Jó.. csak a pólót.
Louis megtette, amit kértek tőle. Félmeztelenül feküdt a földön. Göndörke a pasim fölé hajolt és telinyomta tejszínhabbal ( a köldökétől a szájáig ) .
- Te – itt rám mutatott – nyald le róla.
Vállat rántottam és a párom csípőjére ültem. Kicsit felnyögött, de erre csak felkacagtam. Fölé hajoltam és elkezdtem lenyalni róla a habot. Egyre feljebb haladtam, míg eljutottam a nyakáig, majd a szájáig. Rá mosolyogtam és birtokba vettem ajkait.  Jó sokáig lehettem rajta, mert a többiek ’khm’- öztek a háttérben. Lemásztam róla, ő fel vette a pólóját és folytattuk a játékot.
~||~

Még egy ideig Felelsz vagy Mersz? – eztünk, de meguntuk. Rendeltünk pizzát. Várakozás közben mindenki vagy telefonon, vagy laptopon twitterezett.
Csengettek. Louis ment ajtót nyitni, és a rendelésünkkel tért vissza. Mindenki nekilátott a sajátjának.
Mikor végeztünk folytattuk eddig tevékenységünket ( twitter… ).
- Ne menjünk medencézni? – vetette fel az ötletet Lou.
- Jó ötlet. – mindegyik fiú lekapta magáról a felsőt és a farmert és egy szál alsógatyában elindultak kifele.
- Louis. Nekem nincs itt bikinim. – szaladtam a fiúm után.
- Gyere fehérneműben. – ajánlotta fel Harry.
- Ne perverzkedj, Harold! – parancsolt rá Liam.
- Főleg ne az ÉN csajommal. – helyeselt Louis.
- Oookéé.. De én most hazaugrom a bikinimért.
- Megyek veled.
- Oké. Akkor nem sokkára jövünk. Haliii. – ezzel a mondattal ki is léptünk az ajtón.
- Miről akarsz beszélni? – vetettem Liam felé egy 100 wattos mosolyt.
- Miért kéne bármiről is beszélnünk? – vigyorgott rám ő is 100 wattal.
- Látom rajtad, hogy valami böki a csőröd. Ki vele. – böktem bele vállába.
- Ennyire észrevehető? – kérdezte lehajtott fejjel.
- Eléggé.
- Van egy lány.. Danielle Peazer-nek hívják. 22 éves, barna göndör hajú. Az x-faktorban háttértáncos. Mindig mosolyog, kedves, barátságos.
- Hívd el randira. Vidd el egy parkba piknikezni. Sétáljatok, beszélgessetek. Biztos tetszene neki.
- Ez jó ötlet. Köszönöm. – mosolygott, majd megölelt.

Folytattuk utunkat, közben semleges témákról beszélgettünk. Mikor hazaértünk befutottam a házba. Megkerestem a bikinimet. Mikor szaladtam le az emeletről, én béna megbotlottam a lábamban és az utlsó két lépcsőfokról leestem.
- Hogy az a jó büdös …….. – szerintem a lányok meghallhatták a szitkozódásomat, mert mikor felnéztem a fölről őket láttam, ahogy egymásra borulva röhögnek.
- Haha.. nagyon vicces. – vágtam egy gúnyos fejet, majd felálltam és kikerülve őket Liam felé vettem az irányt.
- Mi tartott ennyi ideig?
- Összehaverkodtam a parkettával.
Az ő reakciója se volt különb a lányokétól.
- Ha végeztél mehetnénk..
Még röhögött pár percig, majd elindultunk. A séta alatt nem beszéltünk olyan sokat, mint az előbb.
- Megjöttüüünk! – rontottam be a házba. Liam csatlakozott is a fiúkhoz, én pedig felmentem Lou szobájába és felvettem a bikinit, majd lementem a fiúkhoz.
- BOMBAA! – ugrottam bele a vízbe.
Feljöttem a vízből, de épphogy levegőt vettem, valaki le is nyomott a mélybe. Mivel nem voltam felkészülve, így sikerült benyelnem egy vödörnyi vizet.
- Niaaall! Ezt még megbánod! – őrült rohanásba kezdtem ( már amennyire vízben lehet. ) és amint utolértem áldozatomat, hátára vetettem magam.
- Nem is vagy nehéz.
- Dehogynem. – vigyorogtam rá.
- Most már le tehetsz. – kezdtem ütögetni a mellkasát.
Lépett még párat, majd hirtelen elengedett, én meg a vízbe pottyantam. Feljöttem a felszínre, ahol Lou kivételével csak röhögő embereket láttam. Gyorsan vetettem Niall felé egy gyilkos pillantást, majd odamentem a sarokban üldögélő pasimhoz.
- Mi a baj? – simogattam volna meg arcát, ha nem húzza el.
- Rajtam kívül mindenkivel foglalkozol. Még a végén lecserélsz Liamre.. vagy Niallre..
- De hülye vagy.. Én csak téged szeretlek Louis William Tomlinson. Nekem a fiúk csak haverok, de te a pasim vagy. – beleültem ölébe és a szemeit néztem.
- Én is szeretlek, Melinda. – szólalt meg, majd ajkait enyéimre tapasztotta. Mikor elváltunk egymástól csörgést hallottunk a házból. Louval kézen fogva mentünk be a házba. Az ajtóban Johannah-t ( Louis anyukáját ) pillantottuk meg, ahogy az ajtót próbálja becsukni a kezében lévő szatyrokkal.
- Szia Johannah! Segítsek? – köszöntem neki illedelmesen.
- Szia Melinda. Azt megköszönném. – elengedtem a barátom kezét, oda léptem és kivettem a kezéből pár szatyrot, majd a konyhába vittem azokat. Ahogy hallottam Boo Bear csak köszönt édesanyjának, majd visszament a fiúkhoz. Johannah is lerakta a cuccokat a pultra, majd felém fordult.
- Azt terveztem, hogy sült csirkét csinálok vacsorára. Azt szereted? Mert tudom, hogy a fiúk igen, de nem tudtam, hogy te is jössz.
- Szeretem. Segítsek megcsinálni?
- Ha van kedved.
Elraktuk a felesleges dolgokat, majd nekiláttunk a dolgunknak.
Mikor Johannah-nak már nem volt rám szüksége kimentem a fiúkhoz. Szórakoztunk még egy ideig, de már kezdtünk fázni, ezért bementünk átöltözni.